A hiány, biztonság, szenvedély…

Horváthné Schmidt Ilona: A hiány, biztonság, szenvedély, szenvedés pszichodinamikai kapcsolata a görög istenek életének metatörténeti elemzése alapján

A biztonság, a hiány, a szenvedés és a szenvedély átélése mély nyomot hagy az életútra való emlékezetben. Századunk egyik jellemzője, hogy ezen lelki jelenségek hangsúlyosan érintettek – pl. a szenvedélybetegségek sokszínűségében, a borderline szindróma gyakoriságában -, sajátos patológiás arculatot adva korunknak.

A görög mitológiai történetek olvasása metatörténeti elemzésre adnak lehetőséget. A metatörténeti megértés a szimbólumok által árnyaltabbá, személyesebbé teszi a történeteket. Lehetővé téve, hogy a mitologikus esemény átélése, beleélése önmagára vonatkoztatássá, az istenalakok én-részekké, a történet mondanivalója az életfeladattá váljon (Szőnyi M. 1995.53.).

A metatörténetek a szimbólumok által összekötnek az archetípusok világával. Ezért is remélhetjük, hogy a metatörténeti elemzés elmélyít a hiány, a biztonság, a szenvedély és szenvedés kapcsolatrendszerének megértésében. A görög mítoszok istenalakjai is olyan archetípusok részei, amelyek valamennyiünk kollektív tudattalanjában felfedezhetők. Egy isten nem maga az archetípus, hiszen az archetípus nem azonos egy figurával, az archetípus egy figuránál összetettebb eszmény, az istenek egy-egy archetípusnak egy-egy jelentésrétegét alkotják (Horváthné Schmidt I. 2009.51.).

A hiánnyal kapcsolatosan Akhilleusz és anyja, Thetisz történetét eleveníthetjük fel. Thetisz, a tengeristennők legnagyobbika, akinek kegyeiért Zeusz és Poszeidon egyaránt versengett mindaddig, amíg Prometeusz azt nem jövendölte, hogy Thetisz olyan fiút fog szülni, aki apjánál nagyobbá válik (Kerényi K. 1977.147.). E jövendölés eltántorította Zeuszt és testvérét is attól, hogy valamelyikük feleségül vegye Thetiszt, és e jövendölés hatására Zeusz földi halandóhoz, Péleusz királyhoz adta nőül (Kerényi K. 1977.148.). A tenger istennője nem akart halandó ember felesége lenni, (Trencsényi –Waldapfel I. 1976.136.) próbálta átváltozásokkal kijátszani a házasságot: tűzzé, vízzé, oroszlánná, kígyóvá, ficánkoló tintahallá változott (Kerényi K. 1977. 148.), mindhiába.

Thétisz és Péleusz király lakodalmán a Múzsák a még meg sem született fiuk, Akhilleusz hőstetteit hirdették. Azáltal, hogy a halhatatlan istennő halandó ember felesége lett, fia sem kerülhette el a halált és a Múzsák rövid életet jósoltak Akhilleusznak. A menyegzőre a vőlegény nem akarta meghívni a viszály istennőjét, Eriszt, aki nem sokáig maradt sértődötten otthonában. Elment az esküvőre és egy aranyalmát gurított a terem közepére, a legszebbnek –mondván. Héra, Pallasz Athéné, és Aphrodité egyaránt meg akarta szerezni az aranyalmát. A trójai Parisz feladata lett, hogy eldöntse melyik istennőt illeti meg leginkább az aranyalma és ezzel a legszebb jelző. Parisz, a pásztorok között élő fiatal király Aphroditét választotta, mert ő a legszebb földi asszony szerelmét ajánlotta azért, ha mellette voksol. A szerelem ígérete volt a legvonzóbb. Héra, a házasság istennője Ázsiát adta volna az aranyalmáért, Palasz Athéné, a bölcsesség, a mesterségek istennője a művészetekre tanította volna meg és szülővárosa hős oltalmazójává tette volna Pariszt, az aranyalmáért cserébe. A fiatal király megkapta jutalmát, a legszebb földi asszony, Helené szerelmét. Az asszony görög férje, Menelaosz azonban ezt nem nézte tétlenül, a következmény a görög – trójai háború kitörése lett, ahol Thetisz fia, Akhilleusz is életét vesztette (Trencsényi –Waldapfel I. 1976.136-140.).

Thetisz szerette volna megvédeni fiát a földi élet gyötrelmeitől, a korai haláltól. Kicsi korában sarkánál fogva az alvilági Sztüx habjaiba mártotta, hogy a halállal szemben ellenállóvá tegye, de a sarkát nem érte a csodálatos fürdővíz. Apollón nyila ezen a sebezhető helyén találta el, és okozta halálát (Trencsényi –Waldapfel I. 1976.211.).

A kisgyermek Akhilleuszt a kentauroknál neveltette, akik a fegyverforgatásra, a gyógyfüvek ismeretére, a lant pengetésére, és a józan ész okos szabályaira egyaránt megtanították (Trencsényi –Waldapfel I. 1976.144.). Majd anyja egy szigeten bújtatta el, női ruhába öltözve, ami Akhilleusz természetétől nagyon idegen volt, szégyellt is, ráadásul szerelemes lett a sziget királyának lányába, így női ruhába (Trencsényi –Waldapfel I. 1976.145.). A görögök már keresték Akhilleuszt, szükségük volt az ügyes harcosra, és amikor Odüsszeusz rátalált a fényes fegyvereknek Akhilleusz nem tudott ellenállni. Szerelmével még megtartották a lakodalmat, de gyermeküket felesége és apósa nevelte fel.

Thétisz nem tudta elkerülni sorsát, halandó ember felesége lett és fia életútját sem tudta megváltoztatni. Az anyai istennő minden fortélyát bevetette fia hosszú, boldog élete reményében, anyai védelme még sem volt teljes, tökéletes. Mindez annak elfogadására is tanít, hogy a legkörültekintőbb szülői gondviselés, anyai védelem is eredményez hiányokat, sebezhető pontokat. A testi és/vagy lelki hiány elkerülhetetlen.

Akhilleusz fegyverei, védőpajzsa, – amelyet az anya a sánta kovácsistennel, Héphaisztosszal csináltatott fiának, és amelyről, mint kőszikláról hullottak vissza a dárdák – a fiatal hős halála után Odüsszeusszé lettek. A görög – trójai háború befejezése után Odüsszeusz hiába vágyódott haza, szenvedései folytatódtak, Kalüpszó nimfa fogva tartotta, mert azt akarta, hogy az ő férje legyen (Trencsényi –Waldapfel I. 1976.249.). Az istennő csak Zeusz parancsára engedte el, aki törékeny tutajon indulhatott viszontagságos úton Ithakába, feleségéhez és fiához (Trencsényi –Waldapfel I. 1976.253.).

A hosszú úton a folyamatos, monoton evezés mellett sok veszedelem várt Odüsszeuszra és társaira. A Küklópszok, az egyszemű óriások földjén és később az óriáskirálynál a felfalatás veszélyétől csak a leleményessége mentette meg. Az iszonyatos viharokban egy tengeristennő mentette meg, aki fátylat dobot a tengerbe, amire ráfeküdve nem süllyedt a mélybe.

A szirének csábító énekével is találkoztak, amely a hajósokat annyira elbűvölte, hogy hajójuk kormányzására már nem tudtak figyelni, így a csodálatos zene a halálukat okozta. Odüsszeusz értesült a veszedelemről, viasszal tömte be társai fülét, de ő hallani akarta éneküket, ezért az árbochoz köttette magát és meghagyta, hogy ha el akarna szabadulni, kössék meg erősebben. Odüsszeusz meghallhatta a szirének csodálatos, bűvös énekét és túlélte azt, a biztonságot adó oszlophoz kötözöttség segítette ebben (Trencsényi –Waldapfel I. 1976.249-263.).

Odüsszeuszt gyakorta lelke mohó kíváncsisága sodorta bajba. Azonban leleményessége, ravaszsága, és sok-sok külső segítség által elérte célját, hazatalált. Az istenekben való bizodalma, a halottak engedélye és a megbocsátás ereje is kellett sikeréhez, hiszen útja során a halottak országába is el kellett mennie, hogy halott anyja segítségét, áldását kérje. S Poszeidont, a tenger istenét is ki kellett engesztelnie, akinek fiát, az óriás Küklopszt megvakította, hogy elkerülje a felfalást. Odüsszeusz Poszeidon megbocsátása után élhetett csak békében.

Otthonába érve Odüsszeuszra újabb megpróbáltatások vártak. Az istenek, fiát Télemakhoszt elküldték, hogy hírt szerezzen apjáról. Pallasz Athéné valójában azért küldte a fiút a hosszú tengeri útra, hogy ő is szerezzen hírnevet és dicsőséget, ne kelljen apja árnyékában élnie. (Trencsényi –Waldapfel I. 1976.265.).

Odüsszeusz otthonába koldusnak öltözve tért vissza, ezt a házát ostromló kérők serege indokolta. Felesége, aki nem ismerte fel, de megkérte a cselédeket, hogy lássák el, ennivalóval, tiszta ruhával. Egy anyóka, aki gyerekkorától ismerte Odüsszeuszt, felismerte egy sebéről, de Odüsszeusz nem engedte, hogy hírül vigye feleségének megérkezését és azt sem kérte, hogy beszámoljon arról, melyik szolgálója maradt hozzá hű.„Azt majd magam is kitapasztalom, te csak őrizd a titkot, és a többit bízd az istenekre.” (Trencsényi –Waldapfel I. 1976.269.).

A fia és néhány hű szolga segítségével a kérőket megölték, mondván: „senkit sem becsültek a földön, sem jó embert, sem rosszat” (Trencsényi –Waldapfel I. 1976.272.).

Felesége meg akarta kímélni magát az újabb csalódástól, ezért sokáig nem hitte el, hogy férje tért vissza. Azt a próbát kérte tőle, hogy vigye ki az ágyát a hálószobából az udvarra. Amit nem lehetett megtenni, mert az élő fából készült, így az ágy földbe volt gyökerezve, nem volt mozdítható. Ezt csak Odüsszeusz tudta, hiszen ő készítette.

 

A hiány, sebezhetőség, a nehézségek, a veszteségélmények, krízisek által okozott szenvedés, fájdalom, az életút velejárói. A szirénekkel való találkozás sem ismeretlen ember éltben, a csábítás, az elérhetetlen vágyak, a csalóka remények, az életút zsákutcáiba csalhatnak.

Az érzések, élmények észrevétele, fogadása, elfogadása – bármily fájdalmasak is – a fejlődéshez, a testi – lelki –szellemi egészséghez elengedhetetlenek. Minderről így ír Rúmi, az 1207 –ben született perzsa költő.

RÚMI: A FOGADÓ HÁZ /Simon Imre fordítása/

Az emberi lény mint egy fogadóház
Minden reggel más vendéget vár
Az öröm a szomorúság és a
hitványság
Gyakori vendégek
De nagy ritkán a tudatosság is betéved
Fogadd be őket szívesen
Még ha a fájdalom is durván bedörget
Adj neki helyet
Hisz ő is a te vendéged
Fogadd be őket szívesen
Mert új örömöket hoznak neked
A szégyenkezés a rosszindulat
Borús gondolatok
Szívéllyel fogadd őket úgy szintén
Légy hálás mindegyiknek
Mert mindnyájan Istentől jönnek

A továbbiakban a szenvedély és a biztonság összehasonlításával foglalkozom két görög istennő születésének, életmódjának, ábrázolásának, megítélésének összehasonlítását hívom ehhez segítségül. A két istennő: Aphrodité, a szépség, a szerelem istenasszonya, a szexualitás nimfája és Hesztia, aki a családi tűzhely védelmezője, a templom istennője, a bölcs nő archetípusa.

Az istennők születése:

Kronosz, Zeusz apja legyőzte apját, a zsarnok Uranoszt. Kasztrálta apját, és annak levágott nemi szervét (férfiasságát) a tengerbe dobta, ebből született meg Aphrodité.

Kronosz nagyon félt attól, hogy gyermekei le fogják őt győzni, ahogy ő is legyőzte apját, hogy elkerülje apja sorsát, a gyerekeit születésük után lenyelte. Először Hesztiát, majd Déméter, Héra, Hádész és Poszeidon következett. (Déméter, az anyaság, a termékenység, a gabonaföldek istennője; Héra, a házasság istennője, az elkötelezett feleség archetipusa; Hádész, az alvilág, a lelkek és a tudattalan birodalmának istene; Poszeidon a tengerek, az érzelmek és ösztönök birodalmának istene).

Az anya a legkisebb gyereket, Zeuszt (Zeusz, az ég, a hatalom és akarat birodalmának istene) elrejtette és a gyermek helyett köveket tett a pólyába, azt adta férjének. Zeuszt két nimfa nevelte fel, és felnőttként beteljesítette apja félelmét, arra kényszerítve őt, hogy visszaadja a lenyelt gyermekeket, majd pedig a hatalmát is adja át. A gyerekek napfényre is léptek apjuk gyomrából, de születésük rendjét megfordítva, vagyis elsőnek a bepólyált kő, utolsónak Hesztia. Így Hesztia legelsőként anyja testéből és legutolsóként apja testéből is megszületett.

Aphrodité életmódjáról:

Aphrodité házasságban élt, férje Héphaisztosz, a sánta kovácsisten volt. Férje mellett állandó kapcsolatai voltak, istenek és halandók egyaránt. Leghírebb kapcsolata Árész, a hadisten, aki férje testvére és Hermész. Földi szerelmei közül Ankhiszészt, a fiatal pásztort említhetjük, e találkozásából született fiú alapította később Rómát.

(Thomas Moore, az istennő és az ember együttlétét a szellem és a test egyesülésének tekinti, mely rendkívül gyümölcsöző lehet, személyes világokat, életerőt, és életértelmet, lendületet teremtve, nemcsak a mitológiai történetekben. Vagyis, ha a férfiben vagy a nőben a partnere képes felidézni Aphroditének a jelenlétét, ha aktívvá válik ez az archetípus, akkor a párkapcsolat a testi szerelem által működni fog, és a szexualitásnak lelke lesz.)

Árésszel való kapcsolatából öt gyermeke született, a fiúk, az Erőszak (Deimosz) és a Félelem (Phoibosz), akikkel Arész, a hadisten apa csatákba indult. Aphrodité és Arész kapcsolatából született Érosz, aki a rómaiaknál Amor vagy Cupido néven ismert, ő az, aki nyilával segített anyjának szerelembe ejteni a kiszemelteket és a Viszontszerelem (Anterósz) és a Harmónia.

Aphrodité szenvedélyes kapcsolataiban élt és számos gyereket szült. Mintha állandó szimbiózisban élt volna valakivel. A szeretkezések és a gyermekvárás kapcsán kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy testében is ritkán volt egyedül.

A kapcsolatait ő választotta meg, élete során testét nem érte megaláztatás.

Hesztia életmódjáról:

Hesztiát a családi tűzhely védelmezőjeként a biztonságot testesíti meg. Ő a biztos pont, a középpont. Szimbóluma a kör alakú tűzhely. Hesztiát erősnek és bölcsnek tartottak és nagy tiszteletnek örvendett.

Hesztia életéről mégis alig szól mitológiai történet. Nem készült róla festmény, szobor, nem úgy mint Aphroditéról, vagy ahogy a rómaiak hívták Vénuszról.

Hesztia a szűz istennők közé tartozik, Artemisz (a vadászat, a Hold istennője) és Pallasz Athéné mellett. Hesztia nem ismerte a szerelmet és a gyermekvárást sem. A rómaiak (akik szintén a görögök isteneit tisztelték, csak más néven) ezt ki is hangsúlyozták, hiszen „Tisztes szűznek” nevezték és Vesztának hívták. A Veszta szűzét nagy tisztelet övezte. Fiatal lányokat választottak ki erre a feladatra, általában hat éves korukban, akiket aztán szentélyekben neveltek, egyéniségüktől megfosztották őket, hiszen névtelen, tiszta, szent életet szántak nekik. Ha mégis szerelembe estek, hacsak egy csók érintette a szájukat élve eltemették őket és sírjukat földhalom sem jelölhette.

 

Hesztia kerülte a testiséget. Volt ugyan két kérője, Poszeidon a tenger istene és Apollón a Nap istene, de ő mindkettőjüket kikosarazta. Zeusz annyira örült, hogy ezáltal elkerülték a viszályt, hogy hálája jeléül megajándékozta azzal, hogy ő lehet minden otthon középpontja, minden isten templomában tisztelni fogják és ő részesül először az áldozati ajándékokból.

A két istennőnél eltérő a testhez való viszonyuk.

Hesztia élete mintha arra is utalna, hogy a testi egyedülállóság, függetlenség is kell a biztonsághoz. Mintha azt jelezné, jó, ha az ember önmagában is tud lenni. Hesztia szimbóluma a tűzhely, ami latinul focus. A biztonsághoz nélkülözhetetlen, hogy megtanuljunk önmagunkra, a testünkre, a lelkünkre figyelni, elcsendesedve, így kerülhetünk közelebb a Selbst-hez, a mély –énhez, a központi archetípushoz. Ami Jung szerint „A rend archetípusa, az ember teljessége, ami egyúttal az élet célja is. „

Az autogén tréning a biztonságérzés alapját, a testi, fizikai biztonságérzést erősíti meg. A testi, lelki biztonság, stabilitás megtapasztalásához, rehabilitációjához fontos a Hesztia-féle elmélkedő egyedüllét, hogy lelkünk lehessen lényünk középpontjában. Az autogén tréning és a szimbólumterápia hozzásegít ehhez az úthoz.

 

Aphrodité alkimista istennő volt, aranycsináló. Mindent és mindenkit megváltoztatott, akivel kapcsolatba került. A három szűz istennőre nem tudott hatni, így Hesztiát sem tudta legyőzni. De másokat könnyedén, gondoljunk Thétisz lakodalmára, ahol az aranyalmát ő kapta meg, legyőzve a házasság, és a bölcsesség istennőjét. Nyert, ha a következménye kilenc évig tartó háború is lett.

Aphrodité nem szereti az egyedüllétet, szinte állandó szimbiózisban él valakivel. Szenvedélybetegségek esetében a szenvedélyükkel élnek szimbiózisban az emberek. (Orálisan „össze nőtt” az üveggel vagy az étellel, testébe juttatja a kábítószert, ha a nemiség valaki szenvedélye, ott a testiség még egyértelműbb. A munkamániás a munkájával fekszik és ébred, a játékszenvedély rabja is szinte önmagát a játékgéphez vagy a rulettasztalhoz kötözné.)

Miért ez a nagy vágyódás a szimbiózis után? Nagy a visszavágyódás az első szimbiotikus kapcsolatunkhoz, az anyához, talán az anyaméhbe, ahol mindenünk megvolt. Minél nagyobb a hiány az első szimbiotikus együttlétben, annál nagyobb lehet a visszavágyódás.

Aphroditének gyakran megadatott az anyaság érzése, de azt nem élhette meg, milyen magzatnak lenni egy anyaméhben. Hiszen kasztrált apja nemiszervéből született.

Hesztia, anyja és apja testében is élt, mindketten „kihordták”. Ő tud egyedül lenni, önmagában lenni.

Ha a szimbiózis adja meg a biztonságot, akkor a függőség, a kiszolgáltatottság érzése is nagy.

Voltak korok, amikor Aphroditét, az érzékisége miatt elítélték, a szajhák gyűlölt istennőjének tartották. Azonban a szenvedély elfojtása nem veszélytelen, gondoljunk korunk gyakori betegségére a rákra. Susan Sontag írja: „sokan úgy vélik, hogy a rák a kielégítetlen szenvedélyek betegsége, a szexuálisan elnyomott, gátlásokkal küszködő, merev, haragra képtelen emberé.”

 

Aphrodité, maga az életöröm. A gyönyört, a szépséget nemcsak a testiség által adhatja meg, erre utal Héphaisztosszal való házassága, ami a művészeteket szimbolizálja, Kapcsolatuk a szépség és a kézművesség egyesülése. Az ő együttlétük figyelhető meg a gyógyításban, az eredményes pszichoterápiában is.

Héphaisztoszt, a kovácsmester a lelki mélységéből az Aphrodité-féle szenvedély emelte  alkotói magasságokba. Héphaisztosz a föld alatti tűz istene, ami a szenvedélyes érzelmek metaforája. Ha a földet testként értelmezzük, akkor a tűz a szenvedélyes sóvárgást jelzi, egyrészt az elfojtott haragot és szexualitást, másrészt a szépség utáni vágyódást. Ez a tűz, szenvedély szükséges ahhoz, hogy a megsebzett alkotó kifejezni tudja a lelkében lévő szépet, alkotni tudjon önmaga és mások gyönyörűségére.

A tűz, a melegség, a szeretet és a szépség lehetőséget ad, hogy a negatív élményeket lelkünkben, lelki munka által áttranszformáljuk. Ez az öngyógyítás és a pszichoterápia alapja.

Az egyensúlyok megtalálása pedig az élet művészete.

Hivatkozott irodalom:

1. Szőnyi M. (1995): „Metatörténeti” elemzés a szimbólumok eszköztárával. In: Művészetek szimbólumok – terápiák. Pszüchagógosz, Budapest, 49 – 58.

2. Horváthné Schmidt I. (2009): A test elfogadásának szépsége és árnyékoldala a görög mitológia tükrében. In: Testünkben egy életen át. Győr, 51-65.

3. Kerényi K. (1977): Görög mitológia. Gondolat.

4. Trencsényi –Waldapfel I. (1976): Görög regék. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest.

5. Jankovics M. (1997): Jelkép – Kalendárium. Csokonai Kiadó.

6. Jobba Gy. (1987): Mi okozhatta Héphaisztosz sántaságát? Orvostörténeti Közlemények. Forrás: http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/hephaisztosz letöltés ideje: 2009.07.10.

7. Bolen, J. S. (2007): Bennünk élő istenek. Pilis-Print Kiadó, Budapest.

8. Bagdy E. (1996): A transzperszonális pszichológia szellemi horizontja. Pszichoterápia 2: 79-86.

9. Annick de Souzenelle (1984): “Le symbolisme du corps humain – De l’arbre de vie au schéma corporel” Ed. Dangles.

10. Hoppál M. – Jankovics M. – Nagy A. – Szemadám Gy. (2000): Jelképtár. Helikon, Budapest.

Ajánlott irodalom:

1. Bolen, J. S. (2008): Bennünk élő istennők. Studium Effektive Kiadó.

2. Bolen, J. S. (2008): Bennünk élő idősödő istennők. Studium Effektive Kiadó.

3. Herman, J. (2003): Trauma és gyógyulás. Háttér Kiadó – Kávé Kiadó – Nane Egyesület, Budapest.

4. Mollom, P. (2003): Szégyen és féltékenység. A háborgó mélység. KARNAC.

Share

A hozzászólás nem engedélyezett..


Call Now Button

Celestial Aura Theme by dkszone.net


Autogén tréning és Szimbólumterápia képzések Győr, sajátélmény, önismeret, szimbólumterápia, meditáció, klinikai szakpszichologus, pszichoterapeuta, kiképző relaxációs és szimbólum terapeuta, autogén tréning, Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület Győri Tagozat, pszichológia, szakmai előadások, szimbólumterápiás egyesület, önismeret, szupervízió, OFTEX pontok, meditációs útkeresés analitikus szemlélettel, Segítő Belső Család meditáció, diákrelaxáció, imagináció, klinikai specializáció, transzgenerációs problémák rendeződése, akkreditált képzések, Győr