A traumatikus gyász pszichoterápiája
Horváthné Schmidt Ilona: A traumatikus gyász pszichoterápiája autogén tréning és szimbólumterápia segítségével
Néhány gondolat az előadásból:
A gyász fájdalmas veszteség, mely kín elviselhetetlenné hatalmasodhat, ha a szerettünk halála traumatikus. A gyász néha azért nehéz, mert lezárja a lehetőséget, hogy a kapcsolat rendeződhessen. A gyász olyan korai is lehet, hogy pszichoterápia szükséges megérteni, feltárni a veszteségélmény személyiségformáló és tünetképző hatását.
Az autogén tréning a gyász feldolgozásának folyamatában a testi-lelki szintű tehermentesítés szolgálatába állítható, megelőzve, hogy a fájdalom és a harag megbetegítse a gyászolót. A testi szintről induló önelfogadás és az érzések megértése támogathatja a veszteség, a hiány elfogadását is. Az autogén tréning a test újraintegrálásában is segíthet, ami akkor válhat hasznossá, ha a szeretett és elvesztett személlyel testi egységélményt is megélt a gyászoló, mint az anya-gyerek, a biztonságot adó apai, a házastársi vagy a szeretői kapcsolatban.
Melani Klein szerint az első gyásszal csecsemőkorunkban találkozunk, amikor ráébredünk arra, hogy az anya tőlünk különálló személy és a biztonság, a szeretet, a jóság, amit ő nyújt számunkra, eltűnhet, elveszhet. „Megoldásként” a gyermek a „jó” anya képét belsővé teszi, a lelkében egy helyet alakít ki a számára, így az anya, mint a szeretet, a jóság, a biztonság hordozója bármikor elérhetővé válik. A belső anya a külsőhöz kapcsolódva, annak mintegy hasonmásaként működik. A későbbi gyászfolyamatokban a meghalt személy válik belsővé. A gyászban a belsővé vált személy más lesz, mint a valóságban volt, ebben eltér a normál csecsemőkori gyászfeldolgozás a valós gyásztól. A szimbólumterápia, a belső képek alkalmazásával segíteni tudja ezt az átalakulási folyamatot. A trauma súlya miatt elakadt gyászfeldolgozásban a pszichoterápia segítséget nyújhat a belsővé válás (internalizálódás) folyamatához. Ezáltal válhat az öngyilkos anya védőangyallá, az agydaganatban meghalt apa, erőt és boldogságot sugárzó leli segítővé.
A versek is segíthetik a belső megnyugvás megtalálását.
Omar Khajjam, a tizenegyedik-tizenkettedik században élt perzsa költő sorai az elmúlás mellett az élet szeretetét, tiszteletét, megbecsülését, a minőségi életre való törekvést is előhívhatják az olvasóban. Íme a vers:
Ha te meg én porladunk semmivé,
minden megy tovább,
Végtelen felé,
s annyit törődik a Világ velünk,
mint a Tenger, ha kavics hull belé!
Felhasznált irodalom:
1.Klein, M.(1940): A gyász kapcsolata a mániás depressziós állapotokkal. In: Klein, M.: A szó előtti tartomány. Budapest, Akadémiai kiadó, 1999. 97-134.
