A test elfogadásának szépsége

Horváthné Schmidt Ilona : A test elfogadásának szépsége és árnyék oldala a görög mitológia tükrében

Az istenekről és az isteni származású hősökről szóló elbeszélések, görög szóval mítoszok rendszere leggazdagabban a görögöknél bontakozott ki. Az 1920-as / 30-as években a krétai Knósszosz feltárása során az angol A. J. Evans az i.e. II. évezred közepéről való agyagtáblákat talált, amelyeken Zeusz, Héra, Poszeidón, Athéné, Artemisz és más istenek neve szerepelt, azoké, akiknek áldozatokat mutattak be. A vallással egy tőről fakadó mitológia, a természet és a társadalom valóságának visszatükrözése, amely az istenek és az istennők állandó beavatkozását feltételezi (Trencsényi – Waldapfel I. 1976. 323.).

Az ókori görögök egész életét végigkísérték ezek a történetek, amelyeket a XXI. század emberének – aki egy állandóan változó korban próbál boldogulni – is érdemes megismerni. Miért? A mitológiai történetek és az azokat megjelenítő műalkotások is „metatörténeti” jelentést hordoznak. A kommunikációt a metakommunikáció teszi árnyaltabbá és személyessé, a mitológiai történeteket a metatörténeti jelentésük. A metatörténetet szimbólumok közvetítik. A szimbólumok összekötnek az archetípusok világával. A mítoszok istenalakjai olyan archetipusok részei, amelyek valamennyiünk kollektív tudattalanjában felfedezhetők. Egy isten nem maga az archetípus, hiszen az archetípus nem azonos egy figurával, az archetípus egy figuránál összetettebb eszmény, az istenek egy-egy archetípusnak egy-egy jelentésrétegét alkotják.

Ha a görög mitológiai történetek olvasásakor vagy az istenalakokat ábrázoló műalkotások nézésekor, téri és idői dimenzióváltást végzünk, akkor felismerhetjük bennük az állandó jelent. A történetek szereplői valójában én-részek. A történet egyéb elemei (időjárás, állatok, tárgyak stb.) az élet különféle adottságai (körülmények, lehetőségek, ösztönállapotok stb.). A történet mondanivalója életfeladat, a történet átélése, beleélése önmagára vonatkoztatás (Szőnyi M. 1995.53.).

A test elfogadásának szépsége a görög mitológia tükrében

A görög istenek és istennők több ezer éven át alkotásra ihlették a festőket, a szobrászokat, a költőket. A görög vázaképek, falfestmények, szobrok, festmények, irodalmi művek, amennyiben az ábrázolt isten vagy istennő szépségével vagy éppen taszító voltával megérintenek  –  projekciós felületnek tekinthetők.

Ha Aphroditéval, Déméterrel, vagy Zeusszal, Apollóval stb. „összehasonlítva magunkat”, a nőiességben, az anyaságban, az irányítói nagyságban, vagy a férfiszépségben (a felsorolást természetesen folytatnunk kellene) közel sem találtuk magunkat olyan szépnek, mint amilyennek az isteneket ábrázolták, akkor fontoljuk meg a görög filózófus, Plótinusz gondolatait:

„Vonulj vissza magadba, és figyelj! Ha még nem találod magad szépnek, tedd azt, amit egy szobrász cselekszik a megszépítendő szoborral: itt levág egy darabot, ott simít egyet, az egyik vonalat lágyabbá, a másikat nemesebbé teszi mindaddig, amíg nem mutatkozik szép ábrázat. Tégy te is így: nyesd le mindazt, ami túlzott, egyenesítsd ki azt, ami görbe, világítsd meg mindazt, amit árnyék takar, tégy mindent szépségtől ragyogóvá, és ne hagyd abba szobrod csiszolgatását mindaddig, amíg nem tündököl az isteni ragyogás tulajdonságával, amíg nem látod biztosan megalapozva a végleges jóságot a makulátlan szentélyben.” (Plotinus: A szépségről)

(Plótuniusz Platón halála után kialakuló neoplatonista görög filozófia meghatározó alakja.  Kulcsfontosságú szerepe volt abban, hogy Ágoston áttért a keresztény hitre. Filozófiája Aquinói Tamásra is hatott (Tarnas, R. 1995)).

 

A test elfogadásának árnyék oldala a görög mitológia tükrében

A továbbiakban olyan görög istent szeretnék bemutatni, akihez sohasem társult a test szépsége, ő Héphaisztosz, a tűz és a kovácsmesterség istene.

Héphaisztosz születése

A szülőkről: Héra és Zeusz házasságuk háromszáz évnyi boldog időszaka után, állandó viszálykodással keserítették meg egymás életét. Zeusz ugyanolyan kalandokba bocsátkozott, mint Hérával való házassága előtt. Héra nehezen viselte férje kalandjait, féltékenykedő haragja a vetélytársnőket és azok gyerekeit sem kímélte.

Zeusz, hogy Hérára megsemmisítő csapást mérjen, kedvenc leányát, Athénét, aki a bölcsesség és a mesterségek istennője lett, saját maga hozta világra, jelezve ezáltal, hogy feleségére a gyermekszülésben sem tart igényt. Pallasz Athéné ”apja fejéből pattant ki teljes fegyverzetben, sugárzó szépségben, a Nap is megállította gyors fogatát az égen, hogy megcsodálja, amikor megszületett. Az Olümposz valamennyi istene örült neki, csak Héra nézte ezt is féltékenyen.„ (Trencsényi – Waldapfel I. 1976. 8.).

Héra elégtételt akart, apa nélkül akart fiút szülni. Ez a fiú, Héra combjából született. Mindkét lábára sántított, mert a talpa és lábujjai hátrafelé állottak, nem tudott járni rajtuk, csak előre hengergetni az egész testét (Kerényi K. 1977. 105.). Héra elborzadt fia látásán: „Hallgassátok meg, mindnyájan, istenek és istennők, mire vetemedett Zeusz, hogy megcsúfolja a becsületem! Ő kezdte, miután engem feleségül vett. Nélkülem szülte most Athénét, aki kiválik az összes halhatatlanok közül, míg az én fiam, akit szültem, Héphaisztosz, a legnyomorúságosabb mindnyájunk közül. Én magam a tengerbe dobtam, de Thetis, Néreus leánya elkapta és fölnevelte a testvéreivel – jobb szolgálatot is tehetett volna nekünk!” (Kerényi K. 1977. 102-103.).

Babits Mihály így örökítette Héphaisztosz születését:

„Anyám az égből ledobott, az ebszem,
mert csúf valék és szégyenére, sánta;
teljes egész nap, teljes éjjel estem
mint hullócsillag, a nagy Óceánba.”
/Babits Mihály: Héphaisztosz/

 

A kitaszított fiút két tengeri nimfa: Thetisz és Eurünomé mentette meg, akik szelíden karjaik közé fogták a zuhanót. Kilenc évig gondoskodtak róla a tenger mélyén egy barlangban.

Amikor Héphaisztosz felnőtt a föld mélyében lett kovácsműhelye.

Egy kevésbé elterjedt mitológiai történet szerint Héphaisztosz egészségesen született, és Zeusz taszította le az Olümposz hegyéről, mert Hérával való veszekedése során a fiú anyja mellé állt. „Zeusz felfüggesztette Hérát egy arany kötélre ég és föld között, mert gyűlöletével üldözte Héraklést. Béklyóban volt Héra mindkét keze, lábain két üllő függött.” Egyetlen isten sem tudta megszabadítani, amikor Héphaisztosz akart segíteni az anyjának Zeusz ellen, apja felkapta a sarkánál fogva, s ledobta a fiát az istenek palotájának szent küszöbéről (Kerényi K. 1977. 105., 290.).

Az ellentmondó mitológiai változatok különböző vidékek helyi hagyományaira, eltérő társadalmi fejlődésre vezethetők vissza.

Héphaisztosz születésének kétféle eredete arra is utalhat, hogy az elutasítottság, a családból való kitaszítottság, a családban való traumatizáltság többféle módon, anyai és apai bántalmazással egyaránt létrejöhet A kitaszított gyermek elveszti lába alól a talajt, biztonságérzete sérül. Héphaisztosz betegsége szimbolikusan is jelzi ezt, képtelen volt / vagy képtelenné vált az anyaföldön biztonságosan állni és járni.

Héphaisztosz féltékeny haragban „fogant”, egyes leírások szerint koraszülött volt (Kerényi K. 1977. 103.), az anyai elfogadó melegséget nem ismerte. Héphaisztoszt a pótmamái „szelíden karjaik közé fogták”, kilenc évig gondoskodtak róla, tengermélyén (magzati élet) barlangban (anyaméh) élt. Az anyai ölből való túl korai kikerülést kompenzálni kell, mindez az anyaméh, az intrauterin élet nélkülözhetetlenségét hangsúlyozza.

Héphaisztosz otthona a föld mélye (méhe) maradt, ahol tűzzel dolgozott. Rómaiak Vulcánusnak nevezték, hiszen műhelye: Lémnoszon, majd Szicilia szigetén, az Etna kráterében volt. Héphaisztosz tűzhányók mélyén pokoli hőségben gyakorolta mesterségét. Mégis a hideggel való kapcsolatát tartották meghatározóbbnak, hiszen ő a tél mitológiai szimbóluma (Jankovics M. 1997. 333.), ami arra utalhat, hogy a szeretetnélküliség hidegét, az elutasítottság jegességét próbálta „felmelegíteni” a forrósággal.

Héphaisztosz kapcsolata anyjával, Hérával

Héphaisztosz haragudott az anyjára. Mint híres kovácsmester trónt küldött Hérának, aki megörült az ajándéknak nyomban ráült. Ekkor finom szálú kötelekkel azonnal a trónhoz lett kötözve, és a trón fel is emelkedett vele. A trónhoz kötözött istennő a levegőben lebegett. Senki sem bírta Hérát megszabadítani. Az istenek felismerték Héphaisztosz cselét, elküldtek érte, hogy szabadítsa ki az anyját. A kovácsmester dacosan azt felelte, hogy neki nincs anyja. „Erre mindnyájan hallgattak az istenek tanácsában, és nem tudták, hogyan lehetne Héphaisztoszt az Olümposzra vinni.” Arész, a hadisten, Héphaisztosz bátyja vállalta a feladatot. De kénytelen volt Héphaisztosz tüzétől elmenekülni, s rútul összeverve érkezett vissza. Dionüszosz, a bor és a mámor istene oldotta meg a helyzetet, borral kínálta Héphaisztoszt, aki ennek hatását nem ismerve lerészegedett. Dionüszosz így felültette egy öszvérre, és diadalmenetben felvezette őt az istenek hegyére. De Héphaisztosz mégse lehetett annyira részeg, hogy anyját ingyen oldozza fel, az ár Aphroditéval vagy Pallasz Athénével való házasság volt (Kerényi K. 1977. 106-107.).

Héphaisztosz cselében észrevehetjük a kötődési ambivalenciát, a psziché vertikális mozgását: egyrészt arany trónnal emelte magasra Hérát, hogy felnézhessen rá, mint a gyermek az anyjára, másrészt a megkötözöttséggel kiszolgáltatta és megszégyenítette. Foglyul ejtette anyját, ahogy őt is fogságban tartotta az eltaszítottság élménye, a traumatizáltsága.

Istenek közbenjárása kellett ahhoz, hogy Héra trónhoz való megkötözöttsége megszűnjön, és így Héphaisztosz ne váljon anyja zsarnokává és kikerüljön depresszív önsajnálatából.

Héra szégyenként élte meg fia torzszülöttségét, egyes leírások szerint titkolni akarta anyaságát, s azért hajította le az Olümposzról, hogy „ki ne nevessék a többi istenek” (Trencsényi – Waldapfel I. 1976. 8.). A fiú anyjának ezen érzékeny pontjaira „tapintott rá”, közszemlére tette, hogy megszégyenüljön. A testi másság, főleg, ha ahhoz anyai, szülői elutasítottság is kapcsolódik valamint más traumatikus élmény kísérőérzése is: a szégyen. Feltételezhető, hogy Héphaisztosz tettével, anyjával való kapcsolatának mások előtti felvállalásával saját szégyenérzésén is enyhíteni próbált.

       Héphaisztosz bosszúállásban – ha Zeusz taszította őt le az istenek hegyéről – egyrészt az agresszorral való azonosulás dinamikáját fedezhetjük fel, hiszen megkötözte Hérát, ahogy Zeusz is. (Zeusz arany kötélre függesztette fel Hérát, Héphaisztosz arany trónt készített számára. Héra aranytrónusát megtartotta (Trencsényi – Waldapfel I. 1976. 166.)). Másrészt azt a gyakori terápiás tapasztalatot is észrevehetjük, hogyha a családban az apa bántalmazta a gyereket, a gyereknek még felnőtt korában is az anyjával szembeni haragja meghatározóbb, mert nem védte meg az agresszor apától, nem nyújtott számára biztonságot.

            Héphaisztosz anyjával való kapcsolatában a hiány dominált. A kovács isten felesége Aphrodité lett, aki a szépség és a szerelem istenasszonya, a szexualitás nimfája, aki addig maradt a kapcsolataiban, amíg ott a szenvedély dominált. Hérának Aphroditére való cserélése azt is jelezheti, hogy a hiány a szenvedéllyel pótolható. Korunknak, a ma emberének egyik sajátossága: az ételhez, italhoz, munkához, játékhoz, kapcsolatokhoz fűződő szenvedélye.

 

Egy későbbi alkalommal Héphaisztosz anyját béketűrésre intette: nem jó Zeusszal szembeszállni. És serleget nyújtott Hérának, nektárt töltött a többi istennek is, akik kacagni kezdtek sántikálásán, viszont a civódás abba maradt. (Héra azért haragudott ekkor Zeuszra, mert meglátta, hogy Thetisz járt Zeusznál segítséget kérni. Thetisz, a tengeristennők egyike, aki felnevelte Héphaisztoszt (Trencsényi – Waldapfel I. 1976. 166.)).

Talán Héphaisztosz békítő természetéből ered, hogy őt tartották a mérleg készítőjének (Jankovics M. 1997. 251.).

 

A konfliktusokkal terhelt családokban gyakorta tapasztalható, hogy van olyan gyermek, aki mediátor szerepre törekszik. Ezeknél a gyerekeknél a sebezhetőségükhöz nagyfokú érzékenység is társul, megérzik a küszöbön álló konfliktusokat. A békítő viselkedésüktől azt remélhetik, hogy képesek megelőzni a szülők kirobbanását. A traumatizált gyerekek (és felnőttek) kiszolgáltatottság érzése nagyon nagy és azért is törekedhetnek önmaguk és / vagy a kapcsolatok kontrollálására, hogy megpróbálják visszaszerezni kompetenciájukat. A gyermeket a családi békefenntartó viselkedése, a kontrolltörekvése mindenhatósági vágyának visszaállításában is támogathatja.

 

Héphaisztosz kapcsolata apjával, Zeusszal

Prométheusz Héphaisztosz műhelyéből lopta el a tüzet, hogy az embereknek adja. Zeusz Héphaisztoszt kérte, hogy a föld peremén láncolja egy sziklához Prométeuszt. Héphaisztosz megbocsátott Prométeusznak, nem akarta láncra verni, de Zeusznak nem lehetett ellentmondani, engedelmeskednie kellett (Trencsényi – Waldapfel I. 1976. 37.).

Zeusz az embereket is megbüntette, Prometeusz tette miatt. Héphaisztosznak adta azt a feladatot is, hogy földből és vízből istennőhöz hasonló szépséges alakot formázzon. Övvel és fehéren csillogó köntössel már Athéné díszítette fel. Egyes leírások szerint az isteni testvérpáron kívül Aphrodité és Hermész is kapott „a szép Rossz” (Kerényi K. 1977. 143.) elkészítésében feladatot, Zeusztól. Így jött létre Pandóra, az első halandó nő, akit Zeusz Prométeusz testvérének küldött ajándékba egy nagy edénnyel együtt. Amikor Pandóra felemelte edényének fedelét, az emberekre zúdult a fáradozás és a betegség. Majd Pandóra visszacsapta az edény fedelét, mert Zeusz így akarta és a Reménység bent maradt az edényben (Kerényi K. 1977. 144.).

Zeusz, azáltal, hogy Héphaisztoszra bízta ezeket a feladatokat, egyben meg is bűntette őt, hiszen a kovácsisten így részesévé vált Prométeusz és az emberek szenvedésének. Zeusz mesteri munkát kapott Héphaisztosztól, a kovácsisten zseniálisan megoldotta a feladatait: Prométeuszt leoldhatatlan béklyókkal kötözte meg (Kerényi K. 1977. 145.) és Pandóra igazi műalkotás lett.

Az istenek jó és rossz oldala egyaránt megmutatkozik ezekben a történetekben. A kovácsmesterséget régen „ördögi praktikáknak”, varázslatnak tartották (Jankovics M. 1997. 315.). Érdekes párhuzam, hogy az ördögök végtagja lópatában végződik, Héphaisztosz lábát pedig az orvostörténeti elemzésekben lólábnak nevezik (Jobba Gy. 1987).

            Zeuszt nárcisztikus sérelem érte a tűzlopás kapcsán, és Héphaisztosz léte, Zeuszt egyéb saját tökéletlen dolgaira is emlékeztethette: Hérával való kapcsolatára vagy arra a tettére, hogy ledobta a fiát az isteni szikláról.

Vannak leírások, amelyek szerint Hérát a házassága előtti korszakában megerőszakolta egy gigász. S az óriástól fogant fiú, volt Prométeusz (Kerényi K. 1977. 107.). Ennek ismeretében Zeusz Prométeusszal kapcsolatos sértettsége a tűzlopásnál mélyebb múltú.

Zeusz egyszer azt mondta Árészról, a nagyobbik fiáról, hogy „gyűlöli, mert a viszályban, háborúban és ütközetben leli kedvét, és anyjához Hérához hasonlít” (Kerényi K. 1977. 102). Árész is Zeusz nélkül fogant. Héra féltékenykedésében „meg akart próbálni mindent, hogy férje nélkül essen teherbe.” Gaia istennő, a virágok anyja segítette ebben Hérát, úgy hogy egy növénnyel megérintette (Kerényi K. 1977. 103.). Héra haragja Héphaisztosz születése után sem csitult. Még egy fiút szült, aki sem istenekre, sem emberekre nem hasonlított és rettenetes csapás lett a halandókra. Typhaónt az anyja Delphoiba vitte, ahol egy nőstény sárkányra bízta (Kerényi K. 1977. 103.).

Zeusz, az akarat és a hatalom birodalmának istene, akinek szimbólumai a sas, a fény, nem szeretett szembenézni az árnyékával. A Hérával való kapcsolatában született fiúk pedig akaratukon kívül ezt tették. Élete tökéletlen, kudarcos részére: párkapcsolatára, intim életének problematikájára emlékeztették, amiért nem szerethette sem Héphaisztoszt, sem Árészt.

            Zeusznak saját apjával is meg kellett küzdenie a hatalomért, így fiú gyerekeiben, talán riválist is látott. (A lányánál, Pallasz Athénénál nem zavarta, az istennő harcos természete, Árésznál igen.)

Az apa – fiú kapcsolatban megjelenő rivalizálás ismert jelenség. S az is, hogy a szülők a sérült gyerek születését nárcisztikus sérelemként élhetik meg, a beteg gyerek már születésével darabokra töri a tökéletesség illúzióját. Ez a szituáció személyiségfejlesztő hatásúvá is válhat, de gyakrabban eredményezi a családok szétesését.

 

Héphaisztosz kapcsolata testvérével, Pallasz Athénével

Van olyan történet, amely szerint Héphaisztosz született korábban és ő segítette világra Pallasz Athénét. Kétélű bárdjával vagy kalapácsával Zeusz koponyájára ütött, annak kérésére. Zeusz fejéből „zengő csatakiáltással, amitől megremegett az Ég és Földanya. Csillogó aranyból való harci fegyverzetben” (Kerényi K. 1977. 83.) előugró Athénébe Héphaisztosz azonnal beleszeretett (Jankovics M. 1997. 91.).

Héphaisztosz szerette volna elnyerni Athéné kezét, de az nem állt kötélnek, amikor a kovácsisten erőszakkal próbálta magáévá tenni, Athéné kibújt az ölelésből. Héphaisztosz magja a földre hullott, és a földanyát termékenyítette meg. Az így született fiú, Erikhtoniosz anyja, tehát Gaia, a Földanya lett. Erikhtoniosz torzszülött volt, lába helyett kígyófarok tekeredett. A fiút Athéné örökbe fogadta. Athéné minden történetben, amit meséltek róla, „szűz” volt, de Métérnek, „anyának” is szólították (Kerényi K. 1977. 84.).

Egyes történetek szerint Athéné egy fiút szült Héphaisztosznak, akit a Napistenről neveztek el, Apollónnak (Jankovics M. 1997. 92.). Ez a fiú oltalmazta Athén városát (Kerényi K. 1977. 85.).

Az apátlan Héphaisztosz szerelmével üldözte az anyátlan Athénét. E vágyában családja utáni sóvárgása is benne rejlik. A teljesség utáni vágyódás gyakorta fellobbanhat, legnagyobb lánggal talán azoknál, akik kisgyermekként nem élhették meg családjukban az egy-ség élményét.

Athéné az örökbefogadással Hérának is tükröt tartott. Athéné kiegyensúlyozottabbnak tűnik testvérénél. A gyermek fogadtatása (Zeusz aranyesőt hullatott, a mikor az istennő kiugrott a fejéből (Kerényi K. 1977. 88.)), elfogadása, egy szülő szeretete is csodákra képes.

 

Athéné a bölcsesség és a kézművesség istennője, ő találta fel a fazekaskorongot, ő készítette az első agyagedényt, ő tanította meg az asszonyokat szőni, hímezni. Héphaisztosszal együtt mesterségek védnökei voltak. Athéné vadsága a csatákban nyilvánult meg, ő volt a háborúk istennője is (Jankovics M. 1997. 92.). A trójai háborúban Athéné és Héphaisztosz egyaránt készített fegyvert, vértet a harcosoknak. (A görög –trójai háborúban Héphaisztosz, Pallasz Athéné és az anyjuk, Héra a görögök mellé álltak, Aphrodité, Árész a trójaiakat segítette. Zeusz az Olümposzon maradva „gyönyörködött” a küzdelemben (Trencsényi – Waldapfel I. 1976. 201.).

Athénétől kérték a hősök oltalmazását és őt választották leggyakrabban városvédőnek is (Kerényi K. 1977. 88.). Héphaisztoszt arra kérték tisztelői, hogy a vulkánok pusztító erejétől óvja meg őket (Bolen, J. S. 2007. 251.), vagyis a testvérpár Olümposz védő istenei közé tartozott.

Héphaisztosz kapcsolata feleségével, Aphroditéval és bátyjával, Árésszal

Héphaisztosz felesége Aphrodité, Árész pedig fivére és vetélytársa, hiszen Aphrodité első számú szeretője volt.

Aphrodité és a hadisten első szerelmi együttléte a férj palotájában történt. Senki sem tudott róla és Árész különösen élvezte, hogy Héphaisztosz frigyét és ágyát meggyalázhatja. A nap látta őket, s nyomban hírül adta a kovácsmesternek, akit fájdalmasan érintett a hír. Kovácsműhelyébe sietett és tervet forralt. „Föltette nagy ülőjét a bakra, s láncot kovácsolt: eltéphetetlent és kioldhatatlant, de láthatatlant is, pókháló vékonyat. Az ágy tartógerendájára erősítette.” Úgy tett, mintha elvonulna Lémnoszra, kedves szigetére szépen épített városába. Árész erre várt, nyomban megjelent a testvére palotájában, Aphrodité szerelmére vágyakozva. Héphaisztosz lánca álmukban tekeredett rájuk, s nemcsak felkelni nem tudtak, de egyetlen tagjukat se bírták megmozdítani. Be kellett látniuk, hogy nincs mit tenni.

A Nap most is leselkedett és szólt a férjnek, aki megállt az ajtóban, s vad dühében rettentő hangon felkiáltott az összes istenekhez: ”Zeusz atya és ti többiek is mind, boldog és örök istenek! Jertek és lássátok, mi történik itt, nevetségre és szégyenemre! Hogy csúfolja meg becsületemet, mert nyomorék vagyok, Zeusz lány, Aphrodité. A pusztító Árészt szereti, mert szép és egyformák a lábai, míg én sántítok. De nem más ebben a vétkes, mint szüleim! Nem kellett volna nemzeniük engem! Nézzétek csak, hogyan szenderegnek, miután szerelem közben elaludtak, az én saját nyoszolyámon! Nekem fáj ez a látvány. Sokáig fognak még, azt hiszem, itt feküdni, ha már annyira szeretik egymást, bár nem akarnak fekve maradni; a láncom fogva tartja őket, míg az atya rá nem szánja magát, hogy visszafizesse nekem az ajándékokat, melyeket a szemérmetlen leányzóért adtam! Mert szép a lánya, de nem erényes!”

Az istenek egybegyűltek a palotában, az istennők szemérmesen otthon maradtak. Az istenek nevetése harsant fel, amikor megpillantották a ravasz Héphaisztosz fortélyos művét. „A lassú utoléri a gyorsat”- hangzott el. Sőt Hermész megjegyezte, hogy ő szívesen feküdne az arany Aphroditéval ilyen körülmények között, háromszor ilyen erős bilincsben is.

Poszeidon volt az, aki megkérte Héphaisztoszt, hogy engedje el Árészt és Aphroditét, kezességet vállal, hogy megkapja a bírságot, ami jár neki (Kerényi K. 1977. 52-53.).

Aphrodité és Árész kapcsolatából több gyermek született: Erőszak (Deimosz) és Félelem (Phoibosz), akikkel a hadisten apa csatákba indult. Érosz, aki a rómaiaknál Amor vagy Cupido néven ismert, ő nyilával segített anyjának szerelembe ejteni a kiszemelteket. Aphrodité és Arész kapcsolatának lágyabbá válására, személyiségük finomodására is utalhat, Viszontszerelem (Anterósz) és Harmónia gyermekük születése.

Van olyan származástörténeti, genealógiai leírás, ami szerint Héphaisztosz volt Erósz apja (Kerényi K. 1977. 51.), talán testméretük miatt, Héphaisztoszt több helyen törpének ábrázolják.

A kovácsisten mindenesetre sok játékot készített Érosznak. De Aphrodité és Árész lányának, Harmóniának is ő készítette az esküvői nyakláncát, amivel vőlegénye ajándékozta meg (Trencsényi – Waldapfel I. 1976. 82.).

Héphaisztosz és Árész jellegzetesen Héra fiúk voltak (Kerényi K. 1977. 69.). A kovácsistenben nagyobb volt a családja utáni hiány és erőteljesebb a hozzájuk való kötődés. Árész nem ragaszkodott a szüleihez, Hérát sem szerette, Aphroditéhoz és a gyerekeihez kötődött. A hadisten élvezte a házasságtörést, a hitvesi ágy nem volt számára szent, nem úgy, mint anyjánál. Héra, mint házasságistennő mindig úgy akart Zeusz nélkül gyereket, hogy ne gyalázza meg férje ágyát, ezért sem szült más istentől (Kerényi K. 1977. 103.).

            Aphrodité és Héphaisztosz testi megjelenésükben ellenpólusok. A rút / csúf Héphaisztosz vonzódott a széphez, a gyönyörű Aphroditéhoz. A hétköznapok szintjén kapcsolatuk működésképtelen. Ebben a kovácsisten testi megjelenése miatti kisebbrendűségi érzése is szerepet játszott. Felszabadultabban érezte magát azokkal a csodaszép szolgálóleányokkal, akiket ő készített aranyból önmaga számára. Ezek a lányok beszélni is tudtak és végrehajtották parancsait (Bolen, J. S. 2007. 252.). Voltak Aphroditénak és Héphaisztosznak hasonló tulajdonságai.

Héphaisztosz Aphroditéval való kapcsolata nem a „földi”, horizontális síkon tekinthető termékenynek, hanem vertikálisan. A lelki mélységéből az Aphrodité-féle szenvedély emelte őt alkotói magasságokba. Héphaisztosz a föld alatti tűz istene, ami a szenvedélyes érzelmek metaforája. Ha a földet testként értelmezzük, akkor a tűz a szenvedélyes sóvárgást jelzi, egyrészt az elfojtott haragot és szexualitást, másrészt a szépség utáni vágyódást. Ez a tűz, szenvedély szükséges ahhoz, hogy a megsebzett alkotó kifejezni tudja a lelkében lévő szépet, alkotni tudjon önmaga és mások gyönyörűségére.

Aphrodité és Héphaisztosz házassága a művészeteket is szimbolizálhatja, ami a szépség és a kézművesség egyesüléséből fogan. Az ő együttlétük figyelhető meg a gyógyításban, az eredményes pszichoterápiában is.

 

Héphaisztosz, mint kovácsmester

Kovácsműhelye kezdetben Lémnoszon volt. Héphaisztosz születése után Lémnosz szigetére esett. Lémnoszt Kabírok lakták, akik kovácsok voltak, ezért is szeretett a kovácsisten ott időzni (Kerényi K. 1977. 62., 125-126.).

Segédei óriások. Egyszemű küklopszok dolgoztak neki (Jankovics M. 1997. 254.). Héphaisztoszt gyakran törpének ábrázolják, utalva arra, hogy a növekedéshez szükséges családi háttere nem volt meg. Munkájához pedig óriási erő kellett.

Egyik óriás segítője, Órion, aki ittasan erőszakoskodott mostohaapja feleségével (valószínűleg saját anyjával) és büntetésből megvakították. Azt a jóslatot kapta, hogy csak akkor gyógyulhat meg, ha kiteszi üres szemüregét a nap sugarainak. A vak óriás meghallotta Héphaisztosz kovácsműhelyének a zaját, és elindult a hangok irányába. Óriásként nem okozott számára gondot, hogy átgázoljon a tengeren, Lémnoszra jutott, ahonnan a nagy zaj eredt. A vak vállára kapta a pirinyó istent, hogy vezesse szembe a nappal, így gyógyulhatott meg (Kerényi K. 1977. 133-135.).

Héphaisztosz maga is erőszakoskodott Athénével. Az erőszak torzszülöttet eredményezett, kígyó lábú fiút. Az óriás története Ödipuszhoz hasonló. (Ödipusz nevének jelentése: dagadt láb.) A törpe és az óriás kapcsolata arra is utalhat, hogy a megmunkálatlan vágy, az erőszak, az öntudatlanság nem a fejlődés utjai.

Az isten munkáinak dicséretével számos történetben találkozhatunk. A görög –trójai háborúnál Thetisz arra kérte Héphaisztoszt, hogy fiának, Akhilleusznak készítsen fegyvereket, védőpajzsot. Erre a pajzsra a kovácsisten rákalapálta az összes csillagképet (Jankovics M. 1997. 93.). A pajzsról, mint kőszikláról hullottak vissza a dárdák (Trencsényi – Waldapfel I. 1976. 201.). Később Akhilleusz fegyverei Odüsszeuszé lettek (Trencsényi – Waldapfel I. 1976. 218.).

            Héphaisztosz készítette Zeusz jogarát (Kerényi K. 1977. 381.). Déméter aratósarlóját, Ariedné koszorúját (Jankovics M. 1997. 254.). Az istenek számára lakosztályt is épített.

Járművet is készített, a Napisten szárnyas fogatát. Ez valójában aranyból készített serleg volt, kényelmes, öblös, üstforma fekhely, szárnyakkal ellátva. Ez a jármű szédítő gyorsasággal közlekedett, hullámokon és levegőben egyaránt. Eredetileg a Napistené volt, aki lemenetele órájában szállt be a nagy aranyserlegbe. Később Héraklésznek adták egy feladata teljesítéséhez (Kerényi K. 1977. 127-128.).

            Héphaisztosznak az égi tüzekhez is köze volt: ő gyártotta Zeusz villámait és mennyköveit, Apollón és Artemisz tűznyilait (Jankovics M. 1997. 253.). Vagyis a kovácsisten a föld alatti mélységekben dolgozott és munkáival égi kováccsá vált.

Összegezve

A mitológiai történetek is megjelenítik a kollektív tudattalan által őrzött ősi tapasztalást, mindnyájunk nagy kincsestáraként, erőforrásul szolgálnak. A szomatikus – pszichés – spirituális egészséghez nélkülözhetetlen a kollektív tudattalan archetipikus képeivel, mitikus figuráival, szimbólumaival való kapcsolattartás, együttműködés. A tudattalan képeinek meg nem értése az élet teljességétől foszt meg, míg az archetípusokkal, a szellemi gyökereinkkel való kapcsolat a lelki fejlődést, az individuáció folyamatát segíti (Bagdy E. 1996).

A részletesen bemutatott Héphaisztosz életének és kapcsolatainak sokféle tanúsága lehet a XXI. század embere számára. Ebből csak néhányat emelek ki:

1. Nemcsak önmagunk számára fontos a testi – lelki – szellemi egészség kialakítása és fenntartása. Ez az alapja a stabil párkapcsolatnak és az egészséges utódoknak is.

2. Nem elég valamit megszerezni, birtokolni, meg kell tanulni annak a használatát is. (Prométeusz megszerezte a tűzet, ami saját és nemzedékei szenvedésébe került. Héphaisztosz volt az, aki a tűz felhasználásához is értett.) Nem elég mindent megadni a gyermekeknek, az életerő, az intellektus tűzének a használatára is meg kell tanítani őket (Annick de Souzenelle 1984).

3. A testszimbolika nyelvén egész testünk egy kovácsműhely (Annick de Souzenelle 1984).

A kovácsműhelyben készült kehely, pajzs és korona a testünkkel való bánásmód szimbólumai is. (A kehelybe az istenek a bort fogták fel. A bort minden kultúra a vérrel asszociálja, vagyis az élet jelképe (Hoppál M. – Jankovics M. – Nagy A. – Szemadám Gy. 2000. 37.). A pajzs védelemre, elsősorban a mellkas védelmére szolgál. A korona kapcsolat a szellemi, spirituális fejlődéssel.) Vagyis: a test, mint kehely tartja az életet; a pajzs védelmezi; a korona az égieken keresztül az életerőt biztosítja.

4. A tűz, a melegség, a szeretet és a szépség lehetőséget ad, hogy a negatív élményeket lelkünkben, lelki munka által áttranszformáljuk. Ez az öngyógyítás és a pszichoterápia alapja.

Felhasznált irodalom

1. Trencsényi – Waldapfel I. (1976): Görög regék. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest.

2. Szőnyi M. (1995): „Metatörténeti” elemzés a szimbólumok eszköztárával. In: Művészetek szimbólumok – terápiák. Pszüchagógosz, Budapest, 49 – 58.

3. Tarnas, R. (1995): A nyugati gondolat stációi. ADUPRINT, Budapest.

4. Kerényi K. (1977): Görög mitológia. Gondolat.

5. Jankovics M. (1997): Jelkép – Kalendárium. Csokonai Kiadó.

6. Jobba Gy. (1987): Mi okozhatta Héphaisztosz sántaságát? Orvostörténeti Közlemények. Forrás: http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/hephaisztosz letöltés ideje: 2009.07.10.

7. Bolen, J. S. (2007): Bennünk élő istenek. Pilis-Print Kiadó, Budapest.

8. Bagdy E. (1996): A transzperszonális pszichológia szellemi horizontja. Pszichoterápia 2: 79-86.

9. Annick de Souzenelle (1984): “Le symbolisme du corps humain – De l’arbre de vie au schéma corporel” Ed. Dangles.

10. Hoppál M. – Jankovics M. – Nagy A. – Szemadám Gy. (2000): Jelképtár. Helikon, Budapest.

Ajánlott irodalom

1. Bolen, J. S. (2008): Bennünk élő istennők. Studium Effektive Kiadó.

2. Bolen, J. S. (2008): Bennünk élő idősödő istennők. Studium Effektive Kiadó.

3. Herman, J. (2003): Trauma és gyógyulás. Háttér Kiadó – Kávé Kiadó – Nane Egyesület, Budapest.

4. Mollom, P. (2003): Szégyen és féltékenység. A háborgó mélység. KARNAC.

A hozzászólás nem engedélyezett..